6, Guarana

Mintha szemek néznének- a guarana 

Dél-Amerikában honos gyógynövény, ahol az őslakos indiánok évszázadok óta fogyasztják. A koffeintartalom 2,5-8%-ot is elérheti. Ennek köszönhetően javítja a testi és szellemi teljesítőképességet.

Fiziológiás hatása a koffeinnek és származékainak köszönhető. Ezek a mennyiségtől függően fokozzák a szívösszehúzódás erejét, gyorsabbá teszik a vizeletkiválasztást, a zsír és cukor lebontását, valamint elősegítik a gyomornedv kiválasztását és gátolják a vérlemezkék összecsapódását. Nemrég fedezték fel, hogy a magokban tesztoszterongátló  5-alfa-reduktáz is található.

A növény alkalmazása veszélytelen, de nagy (100 mg-ot meghaladó) adagban, egyénenként változóan, a koffein mellékhatásaként szapora szívverést, gyomorfájást, hányingert, fejfájást, idegességet, álmatlanságot, remegést okozhat. Túladagolása fokozza a spontán vetélés és a koraszülés veszélyét. Megemlítendő, hogy a koffein a doppingszerek listáján is szerepel.

5, Mangosztánfa

Az érdekes termésű mangosztán

A mangosztán legfeljebb 25 m magas, örökzöld, dús, kúpos koronájú fa. Sárga tejnedvet tartalmaz, amely sérüléskor kiszivárog. Az ágak mind az átellenes állású levelek hónaljában erednek, ezért a fa szimmetrikusan elágazó. Levelei rövid nyelűek. A levéllemez (15-25 x 7-13 cm) tojásdad vagy széles-lándzsás, kihegyezett, ép szélű, vastag-bőrnemű, fényes, színén olajzöld, fonákján sárgászöld, a főér halvány, erőteljes. A rövid kocsányú, 5 cm-es virágok egyesével vagy párosával fejlődnek a hajtásvégeken; a virágtakarót 4 csészelevél, valamint 4, vastag húsú, kívül sárgászöld, belül narancsvörös szirom alkotja. 
Termése: 5-8 cm átmérőjű, gömbölyű bogyó. Vaskos, szívós-bőrnemű, nedvdús, kb. 1,5 cm vastag héja eleinte zöld, teljesen érett állapotban sötét bíborbarna. A termés feltűnő ismertetőjegye a 4 vastag, széles-kerekded, boltozatos, egymást kissé átfedő csészelevél, amely egészen a beérésig megmarad a kocsány körül. A két nagyobb csészelevél mintegy 2,5 cm, a 2 kisebb 1,5 cm-es. 
Tipikus még a termés csúcsán a maradó, csillag alakú, barna bibemaradvány. Vaskos terméshéj védi a termés belsejében a legfeljebb 8, bab alakú, világosbarna magot (3 x 2 x 1 cm). Érdekes bélyeg, hogy a magok koszorút alkotnak. Minden magot vastag, lágy, bő levű, hófehér magköpeny (arillus) vesz körül. Az arillus édeskésen savanyú, zamatos ízű; gyakran az is előfordul, hogy nem találunk magot a magköpenyben, sőt teljesen mag nélküli termések is akadnak. A magköpeny nem tapad a terméshéjhoz, de nehezen választható el a magtól. 
Felhasználása: a trópusok legízletesebb és legkedveltebb gyümölcseihez tartozik. Az érett termések magköpenyét szívesen eszik nyersen, úgy, hogy körben keresztülvágják és felpattantják a termésfalat. A bogyók csak rövid ideig tarthatók el, betakarítás után belsejük gyorsan penészedésnek indul. A magköpenyt cukorral befőzik, de aromája károsodik. Lekvárt vagy zselét is készítenek belőle, erre leginkább a nagy savtartalmú termések alkalmasak. A magok megfőzve vagy pörkölve ehetők. A vastag terméshéj élvezhetetlen; leve fekete festékanyagot ad. A tanninban gazdag terméshéjat és a fa héjkérgét bőrök cserzésére és gyógyászatilag vérhas ellen használják. A sötétbarna, nagyon kemény és súlyos fatest jó minőségű bútorfa. 
Elterjedése: Délkelet-Ázsiában honos, és csapadékban gazdag területeken Indiától Ausztráliáig termesztik, fokozódó mértékben a trópusi Amerikában és Afrikában is ültetik. 
Termesztése és betakarítása: a trópusi síkságok igényes fája. Gyümölcsös- és házikertekbe ültetik; magról vagy dugvánnyal szaporítják. Rendszerint 15 éves kortól kezdve fordulnak termőre a fák, és kedvező körülmények között évente 2-3-szor hoznak termést. A bíborbarna szín megjelenésekor a bogyókat kézzel szedik, de csak kb. 10 napig tárolhatók; több mint 3 hónapig tarthat a betakarítás. 

(Forrás: Terebess gyümölcskalauz) 

4, Tamarinduszfa

Mire hasznos a tamarindusz?

Ezt a szép, Indiából származó örökzöld fát több trópusi vidéken termesztik. A 20–25 m magasságot is eléri, koronája terebélyes, ágai lehajlók. Pirossal erezett sárga virágai lecsüngő fürtöt alkotnak. Hüvelyterméseinek belseje sárgás-vörösesbarnává válik, és 5-10 vörösbarna, sima felületű és fényes magot tartalmaz.

A növény termésében lévő borkősavnak, ásványi sóknak és a pektinnek köszönhetően a termésfal (amelyet tamarinnak neveznek) enyhén hashajtó hatású. Vízfelvevő képessége növeli a bélben lévő megemésztett anyagok vízmennyiségét, amely elősegíti a természetes kiürítést.

A tamarindusz termését mind felnőtteknek, mind gyermekeknek heveny vagy idült székrekedés kezelésére ajánlják. Mivel enyhe hashajtóként hat, elősegíti az emésztést.

Kóros mellékhatása nem ismert, de alkalmazásánál célszerű betartani az előírást.

3, Csillaggyümölcs

Érdekes alakú trópusi ínyencség- a csillaggyümölcs

 
A növény kis fa vagy magas cserje, szárnyalt levelekkel. Legfeljebb 12 méter magas, általában sokkal kisebb, nagyon alacsony törzsű fa.
Levele 10–20 centiméter hosszú, 5–11 levélkéje legfeljebb 8 centiméter hosszú, a levél csúcsán valamivel nagyobbak, mint a levélgerinc alsó részén. A levelek szórtan állnak.
Virága mintegy 20–25 milliméter átmérőjű, 5 tagú, a szirmok színe a rózsásfehértől az ibolyáig terjed; csomószerű bugákban fejlődnek. A virágzatok még az erősebb ágakon is sokkal rövidebbek, mint a levelek.
Sárga, sárgás-zöld, bronz vagy narancssárga, ehető termése tojásdad vagy elliptikus, 10–15 centiméter hosszú tok. A 4–6, erősen kiemelkedő hosszanti bordától keresztmetszete csillag alakú. A terméshús szilárd és üveges, az édeskésen savanyútól a nagyon fanyarig változó íze kicsit a birsalmára emlékeztet. Gyakran nincs magja.

Európában a csillaggyümölcsöt főleg szeletekre vágva gyümölcssalátákból vagy hidegtálak díszítőjeként ismerjük, Ázsiában azonban többféleképpen használják. Gyengén megsózva kiváló szomjoltó, de megcukrozva, nyersen vagy megfőzve, kandírozva vagy zseléként is fogyasztják. Leve a koktéloknak savanykás jelleget kölcsönöz. Salátákban a virágokat is felhasználják.
A csillaggyümölcs termése oxálsavat és igen sok káliumot tartalmaz, sok C-vitamint, jelentős mennyiségű vasat és cinket tartalmaz. Fogyasztása a vesebetegségekre veszélyes lehet: veseelégtelenségben szenvedőknél csuklást, hányingert, hányást, és tudatzavart is előidézhet, a mérgezés szélsőséges esetben akár életveszélyes is lehet.
Az érett (sárga, hibátlan és kemény) karambolát mihamarabb fogyasszuk el! Szobahőmérsékleten mintegy 5 napig, hűtőben egy–másfél hétig tárolható. Nem kell meghámozni. Nyersen leginkább díszítésre jó, de finom lekvárt vagy befőttet főzhetünk belőle.

2, Langszatfa

Mit tud a langszatfáról?

A langszat rövid, erőteljes törzsű, legfeljebb 15(-30) m magas, örökzöld fa, amely gyantás tejnedvet tartalmaz. Átellenes állású levelei páratlanul szárnyaltak és 30-50 cm hosszúak. Az 5-9, szórt állású levélke (5-12 mm hosszú nyelecskéjű) tojásdad vagy hosszúkás-elliptikus, ép szélű, röviden kihegyezett, a válla aszimmetrikusan keskenyedő, 9-20 x 5-10 cm nagyságú, bőrnemű, színén fényes sötétzöld és kopasz, fonákján világosabb, fénytelen és kopasz vagy sűrűn szőrös. Kis virágai nagy számban egyszerű vagy elágazó, kezdetben felálló, később csüngő virágzatokban (max. 30 cm) fejlődnek, amelyek egyesével vagy csomókban a törzsön és az erős ágakon erednek. A hímnős virágok ülők vagy rövid kocsányúak, a virágtakarót húsos, tál alakú, 5 cimpájú, zöldessárga csésze és 5 fehér vagy sárga, 3-5 mm-es szirom alkotja.
Termése: a gömbölyded vagy tojás alakú, 2,5-7 cm-es termések a csüngő fürtökben zsúfoltan helyezkednek el. Sárgásbarna, kívül bársonyos, szívós-rostos, gyakran tejnedvet tartalmazó héjuk papírvékonyságú vagy legfeljebb 6 mm vastag. A termés belül 5-6 üregre tagolt, amelyeket vastag, szilárd-kocsonyás, lédús, üveges fehér magköpenyek töltenek ki. Ezek az arillusok nagyon kellemes, édeskésen savanyú, zamatos ízűek, egymástól könnyen elválaszthatók. Az arillusok közül csupán 1-3 zár körül egy-egy széles bab alakú vagy gömbölyded, zöld, keserű magot (2,5 x 2 x 1,3 cm), amelyeknek széle szabálytalanul dudoros.
Felhasználása: az érett termések nagyon ízletes, zamatos magköpenyét gyümölcsként, nyersen eszik. A vaskos terméshéjat könnyű lehúzni, a vékony héjú termésnél gyenge nyomásra felhasad, és a magköpenyek szabaddá válnak. Ha a terméshéj sok ragacsos latexet tartalmaz, felnyitás után leforrázzák. A terméshúst cukorral befőzik, vagy zselét és levet készítenek belőle. A terméshéj és a mag élvezhetetlen és gyengén mérgező.
A fa kérgéből és a terméshéjból nyílmérget nyernek. A kéregfőzetet Délkelet-Ázsiában a népi gyógyászat hasmenés és malária ellen alkalmazza; az alkaloidtartalmú mag porrá törve láz és férgek elleni szerként hatásos. A szárított maghéjat Indonéziában elégetik, hogy a rovarokat elűzzék.
Elterjedése: Dél-Thaiföldről és Nyugat-Malajziából származik, Dél-Indiában, Srí Lankán és Délkelet-Ázsiában gyakran termesztik; Ázsián kívül a fa kevéssé ismert.
Termesztése és betakarítása: a nedves-forró trópusok növénye, amely sem a hűvös hőmérsékletet, sem a hosszabb száraz évszakokat nem viseli el. Magról szaporítják, és gyümölcsös- vagy házikertekben nevelik; nagyon lassú növekedésű, és csak mintegy 10 éves korban fordul termőre. Számos fajtáját 2 főtípusba foglalják össze, e kettő azonban egyértelműen nem különíthető el egymástól. Langszatnak Délkelet-Ázsiában azokat a fajtákat nevezik, amelyek vékony héjú, jelentékeny latextartalmú, tojásdad és viszonylag savanyú termést adnak. Dukunak hívják mindazokat a fajtákat, amelyeknek termése gömbölyded, nagy, vastag héjú, latexben szegény és viszonylag édes. Betakarításkor rendszerint egész terméses virágzatokat vágnak le a fákról. A termés trópusi hőmérsékleten 3-4 napig tartható, hűtve kb. 2 heti tárolást visel el. 
(Forrás: Terebess gyümölcskalauz)

1, Frangipáni (Hawaii rózsa)

Ismeri-e a frangipáni fát?

A frangipáni (Plumeria) a tárnicsvirágúak (Gentianales) közé tartozó meténgfélék (Apocynaceae) családjába a Rauvolfioideae  alcsalád egyik nemzetsége. Egyes fajait hawaii rózsa néven is nevezik.

A fajok többsége kb. 3–6 m-esre növő, alacsony fa. Koronája szétterülő, olyan széles, amilyen magas. A fa mérete, a virágok alakja, színe, a levelek mérete, színe, ágai szétterülésének formája fajonként erősen különböző.
Levelei fényesek, oválisak; színük a világoszöldtől a sötétzöldig változó. Ötszirmú virágai szélkerékhez hasonlóak, rengeteg színváltozattal — a fehér frangipáni (Plumeria alba) virágai hófehérek, csak a közepükön van némi sárga árnyalat. A virágok illata erőteljes, kellemes. A virágok pártacimpái propellerszerűen csavartak. A kemény, hosszúkás magház 20–60 magot rejt.Vaskos törzsével, hosszúkás, lándzsás leveleivel eleve egzotikus látvány, de fő díszei a virágok. Számos kertészeti hibridjét nemesítették ki — némelyik 200 virágot is hoz egy fürtben, mások csak 50-60-at.
A megvágott növény tejszerű nedvet ereszt. Fája csak 500 °C fölött gyullad meg.

Tejnedvét részint a gyógyászatban használják (a Karib-térségben a leveleket fekélyekre, horzsolásokra tapasztják, Vietnamban  számos betegséget kezelnek különböző részeivel), részint a szépségiparban. Belsőleg nem fogyasztható: lenyelve akár halálos méreg is lehet!
Virágaiból fonják a híres hawaii virágfüzéreket.